-
1 ἡλίκος
ἡλίκος (Correlativum zu πηλίκος), so groß wie; bei Ar. Ran. 55 wird auf die Frage πόϑος; πόσος τις; geantwortet μικρός, ἡλίκος Μόλων, klein, so groß (oder so klein) wie Molon; κατεστήσαμεν τηλικοῦτον, ἡλίκος οὐδείς πω βασιλεὺς γέγονε Μακεδονίας, so groß, so mächtig, wie noch Keiner, Dem. 1, 9; auch = so alt wie, Ar. Ach. 668; in indir. Frage, wie groß, αὐτίκα εἴσει καὶ ἡλίκος καὶ οἷος γέγονε Plat. Charm. 154 b; ἡλίκα γ' ἐστὶ τὰ διάφορα οὐδὲ λόγου προςδεῖ Dem. 1, 27; τοῦτο δὲ ἡλίκον ἐστί, ϑεωρήσατε, wie bedeutend es ist, 20, 32; ὁρῶν, ἡλίκος ἤδη καὶ ὅσων κύριός ἐστι Φίλιππος, wie mächtig, 6, 6; ἁλίκα τραύματα ποιεῖς Theocr. 19, 6; auch = wie alt, ὁρᾷς μὲν ἡμᾶς, ἡλίκοι προςήμεϑα βωμοῖσι Soph. O. R. 15; – bes. im staunenden od. bewundernden Ausrufe, ϑαυμαστὸς ἡλίκος, Wunder wie groß, Dem. 19, 24; τῷ μεγάλα ἢ ϑαυμάσια ἡλίκα δοῠναι 20, 41; Sp.; Luc. vrbdt μέγιστα ἡλίκα τἀγαϑά, de merc. cond. 13.
-
2 ἐν-δέω [2]
ἐν-δέω (s. δέω, δεῖ), dürftig, mangelhaft sein, er mangeln; ὅσον ἐνδέουσιν αἱ εἰκόνες ταὐτὰ ἔχει; ἐκείνοις, ὧν εἰκόνες εἰσίν, wie viel fehlt ihnen daß sie, Plat. Crat. 432 d; τὴν μουσικὴν ἔφαμει ἐνδεῖν καϑαρότητος Phil. 62 c. Ggstz περιεῖναι Rep. III, 416 e; τίνος ἐνδέομεν μὴ οὐ χωρεῖ; Eur. Tr. 792, was fehlt uns noch? ἐνδεῖν τι τῷ ἔργῳ φησί Luc. Tyrann. 10; auch impers., es fehl Einem an Etwas, τινί τινος, z. B. τοῠ ἴσου ἡμῖ; ἐνδεῖ Plat. Euthyd. 292 e; πολλῶν ἐνέδει αὐτῷ Xen. An. 7, 1, 41; Folgde. Stärker als προςδεῖ Dem. 1, 19; τί ὑμῖν ὑπάρχει ἢ τίνος ἐνδεῖ Xen. Cyr. 4, 3, 8. – Med., entbehren, Mange leiden; δριμύτητος Plat. Polit. 311 a; στρωμά των ἐνδεηϑέντες Xen. Cyr. 6, 2, 30; die Folgdn absol., Plut. Arist. 25; auch von Sachen, οἶκος ἐν δεόμενος οἰκετῶν Xen. Cyr. 2, 2, 26.
-
3 προς-δεῖ
προς-δεῖ, impers. zu προςδέομαι, es ist noch dazu nöthig, es fehlt noch dazu, τινί τινος; λύπης τί προςδεῖ σε, Eur. Herc. Fur. 90 (v. l. προςδεῖς); Thuc. 1, 68. 3, 13; εἴ τινος ἔτι προςδεῖ τῇ ξυγκράσει, Plat. Phil. 64 b; Rep. VI, 504 c u. öfter; οὐκέτι προςδεῖ ἐρέσϑαι, Conv. 205 a; Xen. An. 3, 2, 34; προςδεῖ ἀνδρῶν ἡμῖν, Cyr. 2, 1, 7, u. öfter; Dem. unterscheidet es von ἐνδεῖ, wenn er sagt οὐδενὸς ὑμῖν προςδεῖ πόρου, εἰ δὲ μή, προςδεῖ, μᾶλλον δ' ἅπαντος ἐνδεῖ τοῦ πόρου, 1, 19; Sp., wie Pol., ὑμῖν ὑπομνήσεως μόνον, παρακλήσεως δ' οὐ προςδεῖ 3, 109, 7; auch τοῦτο προςδεῖ λόγου, 3, 58, 1.
-
4 εἴτε
εἴτε – εἴτε, entweder – oder, sive – sive, sei es daß – oder daß, das Gleichmögliche od. Gleichbedeutende ausdrückend, Hom. u. Folgde; εἴτ' οὖν – εἴτε καί, mag nun – oder auch, Aesch. Ag. 817; εἴτ' οὖν – εἴτ' οὖν, Ch. 672, wie Plat. Apol. 34 e; εἴτε – εἴτ' ἄρ' οὖν, Soph. Phil. 345; εἴτ' οὖν δικαίως εἴτε μή, El. 550; vgl. Plat. Legg. VII, 808 a; εἴτε – εἴτε αὖ, Phil. 34 b; εἴτε καὶ – εἴτε καί, Rep. V, 471 b. – Bei den Tragg. fehlt zuweilen das erste εἴτε, z. B. σὺ δ' αἰνεῖν εἴτε με ψέγειν ϑέλεις ὅμοιον Aesch. Ag. 1403, vgl. Ch. 988; πεπονϑέναι λόγοισιν εἴτ' ἔργοισιν Soph. O. R. 516. Auch in Prosa, πόλις εἴτε ἰδιῶταί τινες Plat. Legg. IX, 864 a, u. häufiger so εἴτε καί, oder auch, z. B. κατ' ἐμαυτὸν εἴτε καὶ πρὸς ἕτερον Soph. 217 b, vgl. 224 e Tim. 56 d. Es entsprechen sich auch εἰ – εἴτε, z. B. εἰ δικαίως εἴτε μή, κρῖνον Aesch. Eum. 446. 582; Soph. O. R. 92; Xen. An. 6, 4, 20; εἴτε – ἤ, Eur. El. 901; Plat. Phaedr. 277 d; ἢ – εἴτε, Eur. Alc. 112. – In der indirekten Frage: ob – oderob, οὐ γάρ τις δύναται σάφα εἰπέμεν εἴϑ' ὅγ' ἐπ' ἠπείρου δάμη – εἴτε καὶ ἐν πελάγει, Od. 3, 90; ἄγνοια ἦν, εἴτε Ἀμπρακιώτης τίς ἐστιν εἴτε Πελοποννήσιος Thuc. 3, 111; ἐβουλεύοντο εἴτε κατακαύσωσιν εἴτε τι ἄλλο χρήσωνται 2, 4, u. sonst in Prosa u. bei Tragg., vgl. Soph. Ant. 38; Plat. Men. 71 a; εἴτε διδακτὸν εἴτε οὐ διδακτόν 86 d; vgl. Eur. Cycl. 427; σκεψώμεϑα, εἴτε ἄρα ἐν ᾅδου εἰσὶν αἱ ψυχαὶ – εἴτε καὶ οὔ Plat. Phaed. 70 c; μηκέτι εἴπῃς, εἴτε ἐρᾷς του, εἴτε μή Lys. 204 b; Men. 87 a; σκοπεῖσϑε εἴτ' ὀρϑῶς λογίζομαι, εἴτε καὶ μή Dem. 15, 11; auch εἴτε – ἤ, Plat. Legg. XI, 938 b; γνώμεναι, εἴτε ψεῠδος ὑπόσχεσις ἠὲ καὶ οὐχί Il. 2, 350; εἰ – εἴτε, Her. 3, 35; εἰ δ' ἔτ' ἐστὶν ἔμψυχος γυνή, εἴτ' οὖν ὄλωλεν Eur. Alc. 140; εἰ μὲν ἀνδρῶν προςδεῖ ἡμῖν –, εἴτε καὶ μή, αὖϑις συμβουλευσόμεϑα Xen. Cyr. 2, 1, 7; im zweiten Gliede einer Doppelfrage allein, ποῠ γῆς; πατρῴας εἴτε βαρβάρου λέγε Soph. Tr. 236. Vgl. ὁπότερος.